2016. április 2., szombat

Hatodik rész: Tréning

El sem hiszem , hogy itt van. És , hogy ilyen gyorsan. Hiányzott. Felálltam és egyenesen a karjai közé rohantam. Diego szorosan átölelt.
-Nyugi -mondta halkan. Hallottam a hangján , hogy mosolyog.
-H-hogy k-kerülsz ide?-lassan engedtem csak el , hogy szembe nézhessek vele.
-Ez egyenlőre legyen titok -mondta sejtelmes hangon.
-Örülök , hogy itt vagy -újra , szorosan magamhoz öleltem.
-Én örülök , hogy itt lehetek , de mennem kell.. Sarah , senki sem tudhatja , hogy itt jártam. Még Tessa sem. Holnap újra eljövök , de résen kell lennünk. ha bárki megtudja , mind kettőnknek annyi.
-Nem akarom , hogy elmenj. Most nem mehetsz el...-kezdtem elkeseredett hangon.- Most csak te vagy nekem. Nem akarom , hogy itt hagyj.
-Holnap vissza jövök . Megígérem.
-Biztos?
-Biztos -bólintott.- De tényleg mennem kell. Szeretlek.
-Én is szeretlek -hajtottam le a fejem.
-Ne legyél ilyen morcos Sarah!
-Menj már , mielőtt lecsaplak és elduglak a szekrényben!
-Oké-oké! De.. búcsú puszit sem kapok? -kérdezte boci szemekkel.
-Nem! Na sipirc! -azzal félmosolyra húzta a száját és elment.
Csak pár órája vagyok az Akadémián , de még nem találkoztam a szobatársaimmal. Végig csak ültem és nem csináltam semmit. Az egyik ágyon csillogó , rózsaszín ágynemű , a falon néhány poszter , ismeretlen férfi arcokkal. A másik ágyon egy egyszerű fekete ágynemű. Három darab emeleteságy van ebben a szobában , de csak 2 bevetett ágy.
Előveszem a saját ágyneműhuzatom. Mindig a kék volt a kedvenc színem , így magammal hoztam egy kék lepedőt és egy türkiz ágynemű huzatot. Lassan felhúztam az ágyneműt. Miután ezzel végeztem , kipakoltam a bőröndöm. Az éjjeliszekrényemre raktam az egyetlen dolgot amit otthonról hoztam. Egy képet rólam és Tessáról.
Lassan kinyílott az ajtó. Egy barna hajú , barna szemű lány lépett be az ajtón. Mikor meglátott , mosolyogni kezdett.
-Te vagy Sarah Herondale?-kérdezte mosolyogva.
-Én lennék.. -válaszoltam félénken.
-Nora vagyok.. -nyújtotta felém a kezét. - Az egyik szobatársad.
Ekkor egy vörös hajú lány lépett be az ajtón. Sötét kék szemei voltak és apró szeplői.
-Én Rebecca vagyok. Te biztos Sarah vagy -mosolygott s körbenézett.- Látom már ki is pakoltál.
-Sok volt a szabadidőm-mosolyogtam én is.
Egy jó darabig beszélgettünk , majd eljött a vacsora idő is. A vacsora egy tál "zöld izé" volt. Vacsora után ismertették a holnapi napirendet személyre szabva. Engem a végére hagytak.
-Sarah Herondale -kezdte az igazgató nő , Mrs. Black. Ekkor minden tekintet rám szegeződött.- Jace Herondale és Clarissa Morgenstern unokája. Új diák nálunk. Bánjatok vele úgy , ahogy azt másoktól is elvárnátok! Ezentúl Sarah itt tanul. Holnap pedig az első dolga az lesz , hogy megküzdjön a dédapjával , Jace-szel.
A vér is megfagyott bennem. Holnap a dédapám ellen küzdenem. Rebecca szerint ez csak egy "tréning". Úgy érzem most nagyon el fognak gyepálni.
#Sarah

Tessa szemszögéről IDE KATTINTVA olvashatsz! 

2016. február 25., csütörtök

Ötödik rész: Mást hittem


Portálon átutazni nem könnyű. Landolni meg pláne nem. Az új otthonom előtt állok és hát.. mást hittem.
-Ez olyan mint ami mindjárt leomlik -jelentettem ki.
-És valószínűleg le is fog omlani. -szólalt meg mögöttem egy női hang
Megfordultam és szembe találtam magam egy velem egy idős lánnyal. Szőke volt , hatalmas kék szemekkel. Haja parkettafonásban volt , szemeit egy natúr sminkkel emelte ki. Egyenruhát viselt és kedvesen mosolygott.
-Nora vagyok -mutatkozott be. - Nora Rosales.
-Sarah.. Sarah Herondale -nyújtottam felé a kezem.
-Jace Herondale unokája vagy? -kérdezett vissza.
-Igen , a dédapám -válaszoltam egyszerűen.
-Szóval te elites vagy?
-Mi vagyok? -kérdeztem vissza értetlenül.
-Elites -felelte.- Van elit és reszlit.
-Ez mit takar?
-Elit..mint..mint jobb -kezdett bele- Általában minden Árnyvadászt oda raknak be, bár volt egy-két kivétek. Az Akadémián rajtuk kívül van reszlit. A rosszabbak... alacsonyabb rendűek. Ide tartoznak a mondik és.. és én is -felelte.
-Öhm..értem.. És hol alszotok? Vagy hol vannak a szobák? -kérdeztem.
-Mi reszlitesek a nyálkás alaksori szobákat kaptuk..
-És az elit?
-Az emeleti szobák a tieitek.. Két személyes emeletes ágyak vannak.. De... Csak óvatosan a többiekkel -a mondat után körbe nézett majd elsétált.
Furcsa. Nincs itt Tessa. Másokkal kell megosztanom a szobám és ez megrémít.
Miután behordtam a cuccaim az új , amúgy lepukkant szobámba , leültem és vártam.
Egy , talán két órával kesőbb egy nagyon ismerős arcot pillantottam meg.
Ez Diego..

2016. február 7., vasárnap

Negyedik rész: Elmegyek



Magány. Ezt érzem most. Tessa és én sosem veszekedtünk ennyire. Vicces , hogy a vita Diego miatt robbant ki. Ó igen , Diego. Ezen a téren Tessnak nincs igaza. Szeretem és tudom , hogy ő is.
Diego karjaiba rohannék? Talán. De most szükségem van rá. Mellettem kell lennie.
Az arcom könnyek áztatják és épp a konyhába igyekszem anyához.
-Anya!-szólítom meg.
-Igen Sarah?-meglepetten fürkészi az arcomat.- Te sírtál?
-Menni akarok-ezzel a válasszal kerülöm ki anyám kérdését és megtörlöm az arcomat.
-Hova?-látja , nem kéne kérdezősködnie
-Az akadémiára. Már holnap.
-Rendben.. Akkor szólok Magnusnak , hogy este nyithatna egy portált Idrisbe. Csomagolj , este nyolckor indulsz!
-Rendben.. akkor megyek pakolni.
-Mi a baj?-aggódik , hallani lehet a hangján.
-Megyek pakolni -ismétlem meg az előbbi kijelentésem- Szia anyu!.és már rohanok is fel a lépcsőn.
Elmegyek. Pedig nem akarok , de most ezt érzem a legjobbnak. Talán tényleg király hely. Ki tudja? Nem jártam még Idrisben sem. Nem tudom milyen. Lehet szép , de lehet egy ocsmány valami is. Bár apu szeret ott lenni. Lehet én is szeretni fogom? Ki tudja.. talán
Ahogy a közös szobánk ajtaja elé érek megtorpanok. Mindig én voltam az ügyetlen , határozatlan , szerencsétlen kislány.
A szobába belépve rengeteg érzés kavarog bennem. Most vagy soha. Megfogtam a legnagyobb bőröndöt amit találtam és pakolni kezdtem. Tényleg elmenekülök innen?..
-Sarah-hallottam meg Diego hangját.
-Igen?-folytatom a pakolást rá sem nézve.
-Utánad fogok menni-jelentette ki.
-Nem vagy olyan szerencsétlen , hogy téged is odaküldjenek-elnevettem magam. Mégis hogy gondolja?
-Sarah. Az Akadémiára tehetsége árnyvadászokat küldenek. Tehetséges vagy , de magad sem veszed észre a benned rejlő erőt. Ne foglalkozz senkivel , csakis magaddal! Fel a fejjel !
-Ígéred , hogy ott találkozunk?-felé fordultam.
-Ígérem. De neked is meg kell ígérned valamit!
-Mit?
-Mindig mellettem leszel-éreztem , ahogyan lángba borul az arcom.
-Ígérem.
Ezt követően még egy konzultáció volt hátra Magnussal. Az Intézet kellős közepén álltam. A kezemben a bőröndöm és előttem az új életem.
-Készen állsz Sarah?-kérdezte Magnus.
-Készen-feleltem egyhangúan.
-Vigyázz magadra Kicsim!-szólt anyu.
Megértően bólintottam , majd a kapu elé sétáltam. Tessa a lépcső mögött állt. Sírt. Egy ördögi mosolyt villantottam felé , majd átléptem a kapun.


‪#‎Sarah‬

U.i.: Tessa szemszögét itt megtalálod-----> http://herondalefamilyth.blogspot.hu/

Harmadik rész: Tessa fogd be!

Egy hét telt el azóta , hogy Diego megcsókolt. Nem bírok aludni. Akárhányszor lehunyom a szemeimet Diego nem e világi vigyorát látom magam előtt. Szeretem őt. Szeretem őt az első perctől kezdve.
Úgy érzem ideje elmondanom a történteket Tessanak. Félek a reakciójától , de nem érdekel. Tudatni akarom vele a történteket.. Megcsókolt! Két éve vártam ezt a pillanatot. Igen , szeretem őt , de félek Tessa reakciójától...
-Tessa!-hangom nem több suttogásnál , ő mégis rámemeli a tekintetét.
-Igen?-kérdezi
-Én és Diego..
-Úr Isten! Ugye senki sem sérült meg!?
-Csókolóztunk-nyögöm ki.
-Mit csináltatok!?-Tessa értetlenül mered rám.
-Csókolóztunk.
-Sarah , csak kihasznál téged!
-Mégis a legjobb barátod!-kiáltok rá.
-És akkor mi van!?-kiállt vissza- Én nem nyálcserét akarok vele folytatni!!
-Tessa fog be! Elegem van abból , hogy mindig megmondod mit csináljak! Rohadt idegesítő! Régóta ismerem! Bízom benne...
-Én viszont nem ! Az utóbbi időben egyre gyanúsabb Sarah. Téged akarlak védeni! Ez a te érdeked is!
-Nem kell megvédened!-vágom rá egyből.
-De igen , meg kell. Fiatal vagy még..
-Mondja egy kibaszottul elcseszett árnyvadász! Nem is vagy rendes árnyvadász. A jeleinket sem viselhetnéd! -és vége.. érzem , hogy egy pofon csattan az arcomon.
Értetlenül meredek a nővéremre , akit láthatólag elkapott az ideg. Kapkodva veszi a levegőt , arca forr a dühtől.
-Még egyszer ilyen hangnemben mersz beszélni velem , esküszöm nem csak megpofozni foglak!-ordít rám.
-Folyton magaddal vagy elfoglalva! Engem elküldenek abba a rohadt akadémiába! Téged persze nem! Nem vagy tökéletes ! Gyűlöllek! Gyűlölöm , hogy a testvérem vagy! -könnyek gyűlnek a szemeimbe és szép lassan végigfolynak az arcomon.
-Hogy mondhatod ezt?!-Tessa ujjaiból türkizes szikrák pattannak elő.- A testvéred vagyok az Angyalra! Fejezd már be! Erre egyikünknek sincs szüksége. Vegyél egy mély levegőt és...
-Kit érdekel az a nyomorult levegő!? És ki vagy Te , hogy megmond mit tehetek és mit nem!?-elegem van , a könnyei folynak , és már fáj a torkom is..
-A testvéred vagyok!
-Ha az lennél , most nem itt tartanánk!
-Oh , tényleg így gondolod!? -vonja fel szemöldökeit. A szikrák is egyre nagyobbak , míg egy türkiz kék gömbbé nem formálódnak. Nekem végem..
‪#‎Sarah‬

Karácsonyi meglepetés rész: Visszatekintés Sarah múltjába

~Két évvel korábban~
Az árnyvadászok sosem ünnepelték a karácsonyt. Ilyenkor nagyon irigylem a mondénokat. Együtt van a család. Iszogatnak és beszélgetnek. Közösen díszítenek egy fenyőt mely ragyogó díszekben és fényekben pompázik. És mi jut nekünk árnyvadászoknak? Igen! A maró , égető ichor , semmi más. Mi megvédjük a mondikat , de ezt nem hálálják meg!
December 24.-e van. Pontosabban este kilenc óra. Az intézet üres , Tessa is elment a többi vadásszal. Az idő szalad és én még mindig egyedül vagyok. Felkelek kényelmes fekhelyemről és felöltöm Tessa kinőtt harci öltözetét. Hajam erős copfba rendezem és felszerelkezem szeráfpengékkel és egy irónnal is. Az intézetből kilépve megcsap a hideg Londoni levegő. A támadás helyszínére igyekszem. Fejem a mondén világ szépségei árasztják el. Sosem akartam mondénként élni , de azért nagyon irigylem őket!
A gyönyörűen ragyogó fényeket bámulom. Egy pillanatra megfeledkezem a hideg levegőről , de eszembe jut , sietnem kell. Futásnak eredek. Hangos kiáltásokat hallok melyek segítségért esedeznek. Odarohanok és előhúzok egy szeráfot.
-Rampel!-kiáltom el magam. Tessa ijedt arcát pillantom meg. Tudom , nem kéne itt lennem , de most szükség van rám.
A démon felé rohanok. Szerencsémre a démon Elenaval van elfoglalva. A lányt beteríti az ichor és ahogy elnézem rengeteg sérülést szerzett , amik nem fognak egykönnyen begyógyulni. A démon felé rohanok és pengém hátába vágom (már ha azt "hátnak" lehet nevezni). A démon egy óriási hörgést hallat és megtántorodik majd a földre zuhan. Kihúzom testéből a pengét és érzem , hogy a démonvér erősen spriccel. Nem törődve a kellemetlen és maró érzéssel elvágom a démon torkát és már rohanok is Elena felé.
A lány teste élettelenül fekszik a ideg betonon. Érzem ahogy szemeimet megtöltik a meleg , sós könnyek , és azt is , ahogyan azok lefolynak az arcomon.
Elena a barátom volt. Ha valaki előbb a segítégére siet , talán megmenekült volna. De senki sem jött. Már nem tudtam megmenteni.
Tessa sétál mellém , és letöröli a könnyeimet.
-Tudom , hogy a barátod volt. -kezdi.- De már nem tehettél semmit..
-De ti tehettetek volna!-csattanok fel és keserves zokogásban török ki.- A Ti hibátok! A Te hibád Tessa!
-Én is az életemért küzdöttem!-kel saját védelmére-Ahogy a többiek is! Te is az életed kockáztattad! Nem kellene itt lenned Samantha!!-hangja kiabálásba megy át.
Nem válaszolok , csak keservesen sírok és szorosan ölelem magamhoz elhunyt barátnőm élettelen testét.
Megfizetnek a Démonok a halálodért Elena , ezt megígérem!
A klávé tagjai Idrisbe vitték Elenat. Átadják őt a néma testvéreknek.
Az intézetbe visszaérve gondolkodni kezdek. Ledobom Tessa harci öltözetét , és a fürdőbe beérve rajzolok magamra egy iratzét. Érzem az egész testemen áthaladó bizsergést.
Megutáltam ezt a napot. Ha mondén lennék utálnám a karácsonyt , de úgy döntök reggel többet akarok megtudni erről a dologról.
Gyorsan lezuhanyzom és megmosom barna , mell alá érő hajamat. Befekszem az ágymba. Tessa-ra pillantok , akit már rég elnyomott az álom. Gondolataim méh mindig Elena körül járnak. Érzem ahogyan szemhéjaim elnehezednek és elnyom az álom.
Másnap reggel korán ébredek. Tessa vekkerjére pillantok 7:26. Kipattanok az ágyból és kifésülöm a hajamat. Egy kötött pulóvert és egy egyszerű farmernadrágot veszek fel. Egy cetlit hagyok a párnámon amin csak annyi áll "Elmentem , majd jövök.". Az intézetből kifelé tartva leakasztom a kabátom a fogasról , felkapom a bakancsom és elindulok London utcáinak hűvösébe. Körbenézek az utcán. Havazott. Nevetgélő gyermekeket látok akik hócsatát vívnak. Nekem sosem volt ilyen gyerekkorom. Egy velem egyidős fiú lép ki a meleget adó otthonából.
A fiú mellém sétál. Közelebbről szemügyre véve barna haja van , gyönyörű kék szemekkel. A fiú rám mosolyog. Vakító fehér fogsora van.
-Szia! -köszön rám. Bassza meg! Ő lát engem!?
~Napjainkban~
Belegondolva , hogy két éve ismertem meg Diegot , mára rá kellett jönnöm , kedvelem őt. Nagyon is. Ő volt életem legszebb karácsonyi ajándéka.
‪#‎Sarah‬

Második rész: Kevés vagyok Diego...

Felé fordítom a fejem. Ez csak Diego. Rámosolygok és telje figyelmem neki szentelem.
-Szia! -mosolyog rám kedvesen
-Heló.
-Az ichor nagyon durván sebezte meg Sabinat.. De szerencsére anyukád ott volt , hogy segítsen neki..
-Láttam a történteket -vágtam rá , jelezve , hogy nem igazán érdekel a téma.
-Túl gyakoriak a támadások és ez nincs rendjén -látom vette a lapot-Rés lehet a Földet övező burkon -valami amiben igaza van.
-Igen , az ózon tényleg lyukas. Ezért történik a globális felmelegedés. Lehet hogy 100 év múlva London lesz maga Hawaii!
-Sarah Herondale! Ha valamit , legalább ezt vennéd komolyan! -förmed rám. Látom mérges.
-Ha érdekelne is , én ehhez kevés vagyok Diego.
-Sarah erősebb vagy , mint gondolnád! Egy igazi Herondale vagy! Szép , okos , ügyes és erős. Kell ennél több? -kérdezi.
-Anyáék el akarnak küldeni az akadémiára.. -vágom rá szomorúan.
-Tessék!? -hangja egy oktávot ugrik , ezzel megsértve hallójárataim.
-Tessa még nem tudja , de én.. Én félek. Nem akarok elmenni. Tessa taníthatna , de anya nem akarja. Nem tudom mit tehetnék.
-Talán beszélned kellene a szüleiddel..
-Szerinted nem próbáltam!?-emelem meg a hangom- Szerinted nem ellenkeztem Diego!? Utálom anyámat , utálom apámat. Egyedül Tessa van nekem.. Nem akarok elmenni -arcomat egy könnycsepp szánt végig , amit Diego töröl le.
Finoman megfogja az államat és maga felé fordítja arcomat. Közelebb hajol és gyengéd csókot lehel ajkaimra.
Megcsókolt.
Diego megcsókolt.
És én viszonoztam.
Lassan húzódunk el egymástól.
-Nem akarok menni -a hangom szinte suttogás , én is alig hallom.
-Nem akarom , hogy elmenj -tenyerével közrefogja arcomat és rám mosolyog.- Ha rajtam múlik nem is fogsz.
-Ugye tudod, hogy sosem kedveltelek?-kérdezem felvont szemöldökkel.
-Ugye tudod, hogy magadnak hazudsz? -kérdez vissza vigyorogva.
-Hazudik a halál!-felcsattanok.
-Pedig a halál megtéveszthetetlen kedves Sarah -a vigyora olyan ördögi. Hidegség fut át a testemen.
Figyelem, ahogy Diego lassan eltűnik a távolban és én egyedül maradok. Egyedül, mint a kisujjam.
Lassan tápászkodom fel ülőhelyzetemből. Nem hiszem el... Megcsókolt. Diego tényleg megcsókolt.. Ha ezt Tessa megtudja..
‪#‎Sarah‬

Első rész: Ázott kutya és a többi...

Újabb démontámadás , na ezen sem lepődöm meg. Hogy lehet az , hogy az utóbbi időben egyre többen vannak? Tessa még előttem elindult. Éppen a harci öltözetemet rángattam magamra (amit mellesleg utálok) és már nyúltam is a szeráfpengém után. Ha démonokkal megyünk harcolni mindig Jace Herondale jut eszembe.. A korának ő volt a legkiemelkedőbb árnyvadásza , és több démont ölt meg , mint bárki az ő korában. Én miért nem lehetek olyan mint Jace volt!? Tessa sokkal ügyesebb nálam , én meg persze féltékeny..
Rohantam ki az intézetből , persze a Londoni időjárás sosem kedvez , mindig más , vagy esetleg egy picit változik. Épp elindultam , mikor megcsúsztam a sárban és elestem. Szuper! A harci öltözetem is átázott. Ázott kutya lettem..
Hihetetlenül béna vagyok , ehhez már tehetség kell , komolyan!
Gyorsan összevakartam magam , megkerestem a szeráfbengém (ami persze , hogy a gigantikus , sáros pocsolyában landolt) majd futottam tovább. Mikor megérkeztem Tessa egy nagyobb démonnal küzdött , mivel Tessára koncentrált egy egyszerű , "jól" begyakorolt mozdulattal elválasztottam szeráfpengém segítségével a fejet a törzsétől. Az undorító izéből (ami a démon nyaka volt , azt hiszem) , maró ichor fröcskölt minden felé.A démon ezután semmivé foszlott , vissza tért a saját dimenziójába...
-Kösz!-hallottam Tessa hangját aki kiszakított gondolataimból. Felnéztem , ekkor már mellettem állt.
-De még ezzel nincs vége. Az útólsóval még küzdenek a többiek- közöltem a tényt testvéremmel , majd a hangok irányába rohantam.
Segíteni már nem igen tudtam , elmerültem a gondolataimban. Mikor felnéztem , csak Tessát láttam repülni a fal felé. A démon felé indultam. Újabb szeráfpengéért nyúltam.
-Tabis! -neveztem el a pengém. Fényesen felizzott kezemben , majd a démon felé rohantam. Emma és Diego keményen küzdöttek a démonnal. A démon nem figyelt rám , uu ez szerencse! Rohantam , majd egy fára felmászva (a démon pont a fa előtt állt) rávetettem magam a démonra. Tabis vakító fénnyel ragyogott a kezemben. Belevágtam a démon nyakába , ami vérfagyasztó , nem e világi hörgéssel felelt. A vigyor arcomról levakarhatatlan volt. Élveztem hogy kínt okozhatok ennek a valaminek.
Tabist kihúztam a démon nyakából , majd egy finom mozdulattal leválasztottam a fejét. Az ichor mindent beterített , beleértve az én harci öltözetemet is... Néhány helyen nyomot hagyott az öltözékemen , éreztem ahogy egy - két helyen eléri a bőrömet.
Leugrottam a démonról , ami ezt követően semmivé vált.
Az oldalamhoz kaptam , amit hallottam , hogy sistereg. Au! A fának támaszkodtam és egy mély lélegzetet vettem.
-Jól vagy? -kérdezte Emma. Aggódott.
-Emma , te tényleg ennyire szőke vagy!? -emelte meg a hangját Diego. - Hogy lenne jól!? Nézz rá! -bökött az irányomba. Tényleg nem voltam jól , kimerültem. . Hajam kócos volt és ragacsos. Mély lélegzetet vettem.
- Jól vagyok -erőltettem egy mosolyt az arcomra- Hol van Tessa? -vontam fel a szemöldököm.
-A kukák mögé rángattam , azt hiszem.. -felelte bizonytalanul Diego.
-És még én vagyok szőke! -pufogott Emma.
-Igen!-böktük ki rögtön Diegoval. Mikor rájöttünk , hogy egyszerre mondtuk , kitört belőlünk a nevetés.
Elindultam a kukák felé , mikor csak egy sikítást hallottam.
-Sarah , vigyázz!- kiáltott Emma , de már késő volt. Megfordultam , egy démon magasodott mögöttem. Néma sikoly hagyta el a számat. Karmaival végigszántott arcomon , majd lendületből a kukáknak hajított. Vettem egy mély lélegzetet. Érzetem hogy a vércseppek végigfolynak az arcomon. Az oldalamat még mindig marta az ichor. Emellett már minden porcikám fájt.
Oldalra pillantottam , Tessa és anya nagy szemekkel néztek rám. Emellett szemet szúrt , hogy anyu Sabinát tartja a kezében ,szeméből sugárzott az aggodalom , de én csak széles mosolyra húztam a szám , ahogy Tessa is.
-A másik démont is te ölted meg?-kérdezte , arcán az az örömteli mosoly..
-Szerencsémre megint nem figyelt. Szerencse napom van!- jelentettem ki egy mosoly kíséretében. Beletúrtam a hajamba , basszus , beleragadt a kezem!
-Elloptad a démonom és a másikat is te ölted meg-háborodott fel Tessa.
-Ez van, majd máskor nem csinálsz mutatványokat a levegőben és lesz esélyed. MEGVAN!-örömködtem , mikor végre kiszabadítottam a hajam. Erre nevetni kezdett , ahogyan én is. O-o Diego közeledett felénk , én már ott se voltam. Fogtam az irónom és már rajzoltam is magamra az iratzét. Éreztem a hatását. Mint egy energialöket , úgy áramolt szét a testemben. Nem mentem sokáig , lefeküdtem egy fa tövébe , éreztem , hogy valaki leül mellém.
‪#‎Sarah‬